s mert érdemes álmodni egy
életen át hogy kitarts a
valóságod mellett álmodnod kell
a félig telt pohárról a zengő
tengerekről egy üres madárkalitkáról
a madarak messze repültek tegnap
elhagyott tollak maradtak rám
mertem az angyalokról álmodni
puha léptekkel vettek körbe
komor pesti épületek falán
sétálgattak fel alá ahol
az emberek próbálták
megálmodni a saját valóságukat
de valahogy mégis más képzelte el
életük számos óráját és percét
mertem az angyalokról álmodni
nem repülnek ők nem járnak
nincsenek szárnyaik nem nők
nem férfiak nem állatok
nem mi vagyunk nem Isten az
a megálmodott angyalok
hallgatag fák ágai buja
lombkorona közt rejtőzködve
szélben a süvítés esőben a koppanás
hóban az olvadó cseppek
az órában a kattogás
szemekben a fény
lopakodó léptekkel vesznek körbe
mielőtt alvásra hajtom a fejemet
ha egy ajtó bezárul ők akkor
kerülnek elő köztünk élnek
Kélnek élnek álomból élnek
Krakó Ádám (1997-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése