és magamban azt képzelem,
hogy az egyik kéz a tiéd.
félünk. de érzem,
mindig gondunkat viselik,
minket mindig jó kezek etetnek.
köszönlek és áldalak,
őrizlek és szeretlek.
apróként hiába is kovácsolnék tervet,
tudják, hogy találják meg egymást a lelkek.
Kupihár Rebeka (1999-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése