a csillagos ég s az idő,
állsz a kitárt ablakban, nézed a megtépázott
kertet, hallod a fügefa
lombját vitorlaként recsegni a fel-felbukó
szélben, s egyszerre kitisztul
legbelül az egész: hiába vagy már útra kész,
maradnod kell, amíg elül
az égi vész és fény nem ébred vert valód fölött
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése