2024. január 17., szerda

Fekete Richárd: március

március némasága
hideg szél szárnycsapása
lépteid nyikorgása
rézkilincs kattanása

szádból kiszálló pára
hív meg a verandára
meghív az eget nézni
keskeny ludakat nézni

repülőcsík feletti
vízgőzben reménykedni
várni ahogy megéled
gördülő szívverésed

várni hogy megjelenjen
vékony tekintetedben
felhőrojt-madár csőre
indulj repülj előre

iránytű légy az égben
kapaszkodó az égben
távcső légy körbenézni
ernyő légy földet érni

szikkadt avarba szöknek
felhőidből a könnyek
sűrű álomba hullnak
felhőidből a tollak

köd száll a verandára
s visszaindulok hátha
mégis egyedül várnád
március suttogását


Fekete Richárd (1986-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kovács Bálint: többé semmi

de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...