Elolvad, ki az égre fölnéz.
A zongorából csöpögő méz
Nárciszokról mesél a pornak.
Sír, ki csak tulipánt szagolhat.
Rég nem vagy, s még mindig történsz,
Mert lekottáztad a Holdat.
Hangyányi hangjegyekbe hordtad
A rátereit, a súlyos űrt, és
A csönddé áthangolt üvöltés
Úgy feszül, mint húr a mollnak,
Mert lekottáztad a Holdat.
André Ferenc (1992-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése