Arról sem volt szó, hogy lerántalak magam mellé, mikor fel akarsz húzni.
Végül valóra váltál, csak nem nekem, és még akkor sokáig senkinek.
Velem most történt valami nagyon jó, szinte először azóta.
Rágondolok, és tévedésből sírni kezdek.
Erre olyan tiszta lesz a tükör, hogy átlátok a tükörképemen.
Még megengedhetném, de már nem engedem meg
magamnak a gáncsolást, itt, a fejlődésem tetőfokán.
Valahol a sivatagban eközben boldog emberek tűrik a homokot.
Valahol a sivatagban eközben boldogtalan emberek is tűrik a homokot.
Kemény Zsófi (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése