mint utakba a zarándok,
mint gázórához a plomba,
mint szemem köré a ráncok,
csak akkor engedj el,
ha már mindketten tudjuk,
hogy visszatalálsz.
Kapaszkodj,
mint a szőrsejtekre a hang,
mint az orrnyom az üvegre
mint jangra jin és jinre jang
mint homok az alvó szegre,
csak akkor engedj el,
ha már mindketten tudjuk,
hogy visszatalálsz.
Kapaszkodj,
mint tölgyfára a borostyán,
mint elektron a protonba,
mint a test nyoma az ostyán,
mint az árapály a Holdba,
mindaddig tartalak,
amíg mindketten tudjuk,
hogy visszatalálsz.
Ágoston Csilla (1988-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése