reggel csípi az orrom.
Arcomon érzem a friss levegőt
és a múló télben még látom saját leheletem.
Harmat a hóvirágon.
Ahogy a csepp végigszalad szirmokon,
a száron. Végig a feszes levélen.
A levél ívén, hajlatain, erein.
Fölétartom a nyelvem
és összeszedem a nedüt. Arcomra csöpögtetem,
a maradékot lenyalom.
Ha nem nyalnám le a harmatot,
egészen visszafutna a földbe.
Visszajuttatná az ásványokat,
vitaminokat.
Termőtalajjá tenné,
a repedezett földet.
Kormányos Ákos (1992-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése