Egy éve is azt írtam az őszről, hogy másmilyen.
Hogy hiába ropog. Meg a köd.
Sok mindent látni errefelé, ráhangolt az életvágy, hogy keressek.
Újra és újra élni valamit: a megrekedés szinonimája.
Levegővételbe vett „így is szép”.
Annak kell lennie.
Most ázok szét. Némán, hatások és ingerek közt fejlődni.
Inkább felejtődni. Sok a név, sok a nagy név.
Kiszáradó terveim maradnak belőlem.
Nyomok, amik befogják a helyeket, ahol járok. Bélyeggyűjtemény a fiatalságról.
Szóval egy éve is azt írtam az őszről, hogy másmilyen.
Most talán érettebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése