értelmet adni magadban,
mintha megragadnál
egy foszlott, régi bőrpórázt,
és aztán hagynád,
vezessen bárhová.
Járja be az árnyak útját
a szökés gőgjétől
a hazatérés szégyenéig.
Hiszen te sem térhetsz ki
az alkony elől,
ha sípoló lélegzetével
megérkezik ismét,
hogy vastag ujjaival
bordáid alá nyúljon,
s mint egy korhadt padlásajtót,
elhagyott kulcsú fiókot,
türelmesen kifeszegessen.
Krusovszky Dénes (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése