amit a tegnapi vihar letarolt
a hintaláncban a szemeket
ahogy a tojás alakú vasak egymásba
illeszkednek
vagy meglökni a fák törzsét
két sárga levelet letörni egy darab őszt
vagy tavaszt és hallgatni hogy ropognak
a nyarak mielőtt elnémítod az ágakat
hagyni hogy az esték észrevétlen kitáguljanak
hátha ebben a beazonosíthatatlan sötétségben
szárnyat növesztenek a szembogarak
amikor a látható láthatatlan az égen felhők vesznek el
a mindenség kontúrjai
aztán az a mindent beragyogó csönd ahogy
az égi medencében elsimulnak a víz hullámvonalai.
***
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése