a méhkürt csillói érted sepertek,
téged kerestek egymásban a sejtek,
burkot neked szőtt a nyálkahártya,
rád várt az űr, csönd az éjszakára,
vízre a pohár, hercegnőre herceg,
tiéd legyen, ahogy tiéd a tested,
fáé a kérge, madáré a szárnya.
Neked készült minden, a párna, az ágy,
puhult az agyag, forgott a korong,
fűtött a kemence, égett a máz,
sötétszürkén, ezerkétszáz fokon,
hogy tiéd legyen, az utolsó hazád,
mint madáré az ég, fáé a korom.
vízre a pohár, hercegnőre herceg,
tiéd legyen, ahogy tiéd a tested,
fáé a kérge, madáré a szárnya.
Neked készült minden, a párna, az ágy,
puhult az agyag, forgott a korong,
fűtött a kemence, égett a máz,
sötétszürkén, ezerkétszáz fokon,
hogy tiéd legyen, az utolsó hazád,
mint madáré az ég, fáé a korom.
Szabolcsi Viktória (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése