Murányi Zita: nem szomorú-e a hold?

egyszer megkérdeztem apát nem szomorú-e a hold
hogy ezen a csillagtalan téli éjszakán egyedül vacog
a fekete égen az a sárga gömb időnként meghullámzott
mondtam apának ha becsukom a szemem azt a sárga fényt
akkor is látom és apa azt mondta vigyázzak nehogy az a
szomorúság véletlen megkapaszkodjon a retinámon
két puszit nyomott a csukott szemhéjamra talán hogy valami
szebb
álom az éjszaka még rám találjon de én akkor is látom
és tudtam hogy hiába vitatkozom vele apu már az ablak előtt állt
és a függönyt rángatta hogy nem igazíthat a holdon
azt mondta nem kell sokáig aludnom reggelre
egy szelídebb korong vet horgonyt a magasságon
és néztük az eget amit felhők feszítettek vártuk
hogy napfénybe omoljon.

Murányi Zita (1982-)