részegnek kéne lenni talán,
és akkor nem így kanyarogna
az utcánk fölött feszülő tejút.
felhasítják az utolsó ház
kéményébe akadt csillagok,
és ugyan nem reped,
de bal és jobb lábam között
felnyílik az aszfalt, üveggolyó pereg,
hogy az égből, vagy belőlem hullik,
és én fogyok el egészen
ezen a jelentéktelen, és túlsötét estén,
azt nem tudom. de egyszerre pattan,
mennydörög az összes, ha lenne lelkem,
biztos az remegne meg most, nem a gyomrom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése