Talán csak azon múlt, hogy
gyakran hozott neki virágot és
ágyba vitte a kávét lusta szombaton.
Nem vette magára, ha olykor
sárkánytüzet fújva óvta
az otthon melegét.
Megszerelte a leszakadt polcokat
és gyakran nevezte szépnek
folyton változó testét.
Talán csak azon múlt,
hogy a kedvéért lábujjkörmeit
pirosra festette.
Nem vágott a szavába
és nem kérte ki magának,
ha elhúzódott az este.
Hogy a kedvencét főzte,
amikor a kedve rossz volt
és nem rótta fel a felindulásában
tett megjegyzéseket.
A később kelő vetett ágyat
és elvitte ki-ki a maga szennyesét.
Ki észrevette, az törölte le a port
és szó nélkül oltották el a villanyt,
ha úgy maradt.
Talán csak ennyin múlt.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése