hogy a holdtükörben nekem ragyogjon csak fel az arcod;
rózsapiros vizeiddel eloltanád-e a szomjam,
lennél-e az én reményem, ami engem újra alkot?…
Örülnél-e annak, minek mások sosem éljeneztek,
képzelődésnek mondanád-e, mit én igaznak véltem;
hallanád-e a szavamat, mitől másnak füle sem rezzent,
súlytalanná tennéd-e a léptem a varjúsötétben?…
Móritz Mátyás (1981-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése