hogy hallgatni tudsz. Érleld a hiányt,
érleld szájpadlásos pincemélyben
évszázadokon keresztül. Így kivárhatod
a csendet. Úgy beszél majd helyetted,
mint egy meddő méh. Türelmed sietség,
fölkavart magzatvíz. Benne fürdesz.
A tükörben önmagadat figyeled.
Akit nézel, nem ismerős, aki téged néz,
túlságosan is az. Te nyitod ki a szád,
de ő szólal meg.
Maros Márk (2001-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése