tűz volt, miért esett hamuvá időnk?
S mi lesz, ha szél jön épp felénk a
kényszerüen kinyitott kapun át?
Sodorja hát tovább maradék magunk –
vesz új irányt a szív, s vele hullani
nem tud az ész: lebegni akar
tengeri sós levegő tetején.
Keverni kell közönyt a tünő, mai
vágyhoz. Talán, ha lenne mögötte még
új íz, s lehetne színe is, vagy
forma szerint kiszakadna belül,
akár a pék kezén alakult kenyér,
pirult héján a sok repedés is úgy
szaladna át, ahogy végül a
végzet ekéje hasítja arcunk.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése