mintha az augusztusi csend
valószínűtlen hallgatásából született volna.
Mint egy elképzelt alak,
akit ugyan nem zavar az élet esetleges alakulása,
de az elgondolható történetek
tanulság nélküli zűrzavarában
halványan a sorok köze skiccel
egy másik folytatást,
hogy aztán végül mégis maradjon
a feledésre ítélt, jól bevált szavaknál,
és elmondja újra, amit mindig is tudott.
Kollár Dávid (1993-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése