Tárd ki ujjaid,
ereszd a szélbe.
A szerkezet most,
szemcsék mindenütt,
részekben ragyog.
Itt egy homokszem,
s ugyanaz amott.
Egy marék homok.
A kéz esetleges,
mint a mozdulat.
Állandó a szél,
de – ki tudja? – más.
Semmi nem lesz már
többé ugyanaz.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése