beszűkült lábunk ereit elárasztja a tél
sem isten sem ember ma ketten vagyunk
a kivándorolt város nyirkos terein
még van erőnk beszórjuk arcunk a málló falakkal
és minden zuhanásnál kitárjuk karjaink
és úgy csapódjunk a földbe mintha várna
Pethő Lorand (1983-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése