Csak a helyszín változik,
a sarkok száma állandó.
Az új sarkokban nem férnek el a régi álmok,
költözéskor nem hozhattam magammal egyiket sem.
Éjszakánként még az emlékük altat el,
látom, ahogy a sarokban ülnek,
pókhálóba szőtték magukat,
befogják a döglegyeket és a levendulaszagú molylepkéket,
hogy legyen miből táplálkozniuk,
ha végképp elfelejteném őket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Makó Ágnes: Egyszerre
Egyszerre kellene elhagyni mindent, a teljes csomagot, mint amikor a bőröndöt egy másik gépre teszik fel, és csak várod a zoknikat, ingeket...
-
ahol csak szavak vannak, ott szükségszerűen félreértjük egymást. de ezek már nem azok, ezek most mások, újak. az ilyen szavak előtt mondják,...
-
az éjszaka csöndje takar a paplan alatt is eszembe sütsz valaki égve hagyhatott egy vágyat mérföldekről világítasz majd ha a nagy körhöz húz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése