Csak a helyszín változik,
a sarkok száma állandó.
Az új sarkokban nem férnek el a régi álmok,
költözéskor nem hozhattam magammal egyiket sem.
Éjszakánként még az emlékük altat el,
látom, ahogy a sarokban ülnek,
pókhálóba szőtték magukat,
befogják a döglegyeket és a levendulaszagú molylepkéket,
hogy legyen miből táplálkozniuk,
ha végképp elfelejteném őket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése