Csak a helyszín változik,
a sarkok száma állandó.
Az új sarkokban nem férnek el a régi álmok,
költözéskor nem hozhattam magammal egyiket sem.
Éjszakánként még az emlékük altat el,
látom, ahogy a sarokban ülnek,
pókhálóba szőtték magukat,
befogják a döglegyeket és a levendulaszagú molylepkéket,
hogy legyen miből táplálkozniuk,
ha végképp elfelejteném őket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése