tömbökben hull a homály a
világra, s az ég, akár egy
nő gyűrött selyemruhája,
ráncokba fut, majd ráfeszül
az öböl túloldalára.
A sötétséget lobbanó
sok fehér vitorla várja
hasztalan. Hínárszagot dobál
a szél. Elképzelem, hogy
vízből szőtt ruhában alszol,
s a fényt mintázza az arcod.
az öböl túloldalára.
A sötétséget lobbanó
sok fehér vitorla várja
hasztalan. Hínárszagot dobál
a szél. Elképzelem, hogy
vízből szőtt ruhában alszol,
s a fényt mintázza az arcod.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése