Esetleg átmegyek. Esetleg leülök
akanapédra, és keresztbe teszem
a lábam. Nem teszek meg semmit,
amit kérsz, csak nézlek. Mint amikor
valaki fütyörészve átmegy a szobán
a hátad mögött; mint amikor az arcodba
fújja a füstöt a cigijéből. Egy fekete
tus húzza meg a kontúrodat, amíg
a tűsarok koppan a kövön. Nem
érdekel, milyen mozdulattal dobod
a pólód az ágy mellé. Ha gyilkolni
indulnál, akkor is ilyen illat lengene
körbe. Összegyűrt pizsamanadrág
a sarokban, rajta Micimackó mosolya
változatlan. Átlátszó a tenyered, ahogy a
szemem elé tartod. Üres virágcserepek,
összetört lemezek, pezsgősüveg
a párkányon. Csak véletlenül őszinte,
ahogy széthúzom a lila függönyt,
hogy az ablakból utánad integessek.
Horváth Krisztina (1986-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése