Mindegy, mi tölt be, tenyeret milyen mell,
milyen mélység, milyen mély levegő,
mindegy, miről hallgatsz és kihez
beszélsz álmodban, nem hallja;
nyugodj meg, és mintha valami sokkal
fontosabbra várnál, várd a reggelt,
fordulj fal felé, csak képzeld el, hogy
alszol, mint a beégett fotók a gépben
felejtve - egyébként strand, mosoly,
erdőszél, erdő.
milyen mélység, milyen mély levegő,
mindegy, miről hallgatsz és kihez
beszélsz álmodban, nem hallja;
nyugodj meg, és mintha valami sokkal
fontosabbra várnál, várd a reggelt,
fordulj fal felé, csak képzeld el, hogy
alszol, mint a beégett fotók a gépben
felejtve - egyébként strand, mosoly,
erdőszél, erdő.
Simon Márton (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése