le kellene törni az összes tüskét föl ne sértsék
lángos gyűrűjét meztelen gömbölyűsége
törjön át a mindenségen egy fenséges szívütés
visszhangjában a menny hűségesküjét szűri meg a téli
lombsűrűség a nincsen levelek alatt a kopasz ágakat
korbácsolja fény és lent a mélyben ahol a szívhálózat véget ér
ezzel a végtelen dobbanással muzsikál a gyökér.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése