Sáros lesz az ágy.
Ott áll az ajtófélfának dőlve,
a szája közt nyálas a cigaretta.
Fáradt az arca, szőrös az arca,
az orra alatt egészen fekete a bőr.
Hány nő száját haraphatta már szét?
Isten meg, mint aki jól végezte dolgát,
összecsapkodta tenyerét,
és ettől zuhanni kezdtünk a végtelenbe,
mint ahogy a kézről hullik a liszt.
Addigra már egészen fehérré váltunk
a félelemtől, a hajunk hiába volt rövid,
kiszökött belőle teljesen a szín.
Zuhantam én is, és mintha
görbült volna alattam a világ,
nem lehetett sehogy sem az aljára érni,
nem volt alattam gödör,
mintha hiába ástunk volna,
nem volt alattam folyó,
pedig mintha csobogást is hallottam volna
a lövések előtt.
Hullottunk kifelé a világból,
és zuhant utánunk a Jóisten is,
a szántóföldekre hasalt,
súlyától dörgött az ég,
ahogy átszakadt rajta,
ahogy földet ért
és maga alá temette a világot,
a világot, amit ő maga akart.
Terék Anna (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése