Demeter Arnold: Dióhullás

Igaz, amit mondanak az emberről.
Vagy mindent összetör,
vagy őt töri össze minden.
Hogy hull a dió,
abban nincs semmi idilli,
a közelgő telet jelzi.
Minden élet egyel több halál.
Hiábavalók a könnyek. Én
csak nézni tudlak, életre kelteni
nem. Megölni meg nem akarlak.

Demeter Arnold (1996-)

Györe Bori: Szárnycsapás

szárnycsapásnak tűnt
pedig semmi sem történt
csak feküdtünk az ágyon
tudtam
hogy kint fúj a szél
és hogy a parketta jéghideg
te meg pont úgy értél hozzám
ahogy elképzeltelek
bizsergett a lapockám
mintha
most akkor az volt
vagy nem

Györe Bori (1981-)

Tokos Bianka: Valaki

Mint akire nem kevesebbet bíztak,
mint a világegyetem titkait. Úgy ülsz
előttem, az illatod betölti a nappalit.
Azon aggódsz, hogy elszaladnak
a percek, amiket csak nekem
tettél félre. Kitöltöd az életem.
Mint én a vizet néha a pohárba,
ha engeded, csak azt iszol, a többi
drága, mondod. Majd aztán azt
közlöd velem, hogy én meg a tiédet,
de teljesen, mosolygás a képeken.
Közös múlt, nézzük, hogy mit
örökített meg a gép, nekünk,
veled, mintha ismernénk az életet.
De nem. Csak néha sejtünk valamit,
de elvetjük, mert nem biztos,
majd nő belőle más. Újabb
fotómontázs. Pillanatok, csak
hogy legyenek dolgok, miket
majd valaki később előszedeget.

Tokos Bianka (1991-)

Fekete Anna: Mindig, pontosan

Egy riadt, mozgó pontot figyelsz az égen?
Vagy talán imádkozol valamiért? Lehet repülő,
madár, eltévedt kődarab. Vas és szén és víz
minden test, és csak a vágyakozás vagy az imádság
képzeli, hogy félig-meddig ismerősek. A szeretet
saját jeleit keresi, ezért a vágyott tárgyat sejtig-atomig
újrarendezi. Így téved Isten is, mikor a jókat
és a rosszakat akarja szétválasztani.

Fekete Anna (1988-)