mellett, a köszönés
nehezebb, mint hittük,
a karok intenek csak,
és az ajkak görbülnek,
inkább felfelé, mint le,
de a szem nem hazudhat.
Ettől is jobban értjük,
ha már egymást nem,
kicsit legalább magunkat.
Áfra János (1987-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése