s szürke festékbe nyúlt karja
a mindenség malomkerekének
- üdvözlöm az őszt
az őszinte hírnököt.
egy vonat ablakából láttam mindezt
amikor a hold köszöntve szólt
a felhőkhöz amiket tejfelszínűre festett: szerencsém csak hogy
éberen láthattam a percet
amikor az összes reggel
összes torz hangja átfordult
egyetlen egyszerű dallammá.
és megragadott a nyugalmassága
hogy nem rejtegeti fehéredő hajszálait
senki elől sem. a párás minták mögött
sárgára és bordóra parancsolt
minden formát a hanyatló fény:
bő gatyájukban a feketetollasok
és a tüskéshátúak örömmel
csapták össze a múló év
vérével telt kupáikat egy új jövendőre.
friss és kövér borral koccintottak;
reményeiket nem szorította
a fáradt avar füstje alá
a föld kérgéhez semmi sem
...semmilyen apró
még nemlétező kérdés.
lakomájuktól dörögtek a táj szénagurigái
és a pajták összes kapuja;
hiába köpköd majd reggel zúzmarát
és vörös szikrákat a nap
most tücskök és békamuzsikusok
kísérik brácsán fáradt nyugvását.
integetnek még a születő fűszálak között kíváncsiskodó gombafejeknek.
s az éjjel közepén a rideg fotonok bölcsője körül a láthatár; fényt és reményt ad
lámpásával milliomnyi kis bogár.
Tobias Lorowicž (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése