mint augusztus végi északi szél,
hogy mindnyájan bebugyolálva élünk
külön világunkban,
s torzított tükrön át
árnyékszemélyiségként létezünk.
Az utókornak azonban
egy mappa leszünk csak,
egy levakart név
az idő és emlékezet falán,
s csak remélni tudjuk,
hogy a vak és sötét univerzumban
van valahol egy virtuális kuka,
melyben mindörökre megbújik
személyiségünk
részecske-lenyomata.
Marton Réka Zsófia (1987-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése