látod-e hajnalodok még szokja a testet a lélek
vedli a város az éjjelt felbugyog egykori véred
feslik a tenger a sziklán ömlik a hold belelépek
óhidakon sunyi árnyék futna a semmibe nézd meg
harsog az utca de lomhán elheveredsz ma a földön
ablakod egy harapásnyom fent van a hold meg a göncöl
fent van a hold meg a testem felhasalok ide lassan
hamvad a nyár a melegben nyomja a falra az öklét
benned a víz ami tombol fáj de ma úgy kiröhögnéd
fáj de ma úgy ez a távol szerda csütörtök a péntek
vedli a hús a szemérmet tétova bár a kalandor
megdelejez ez a játék lám napok óta csak akkor
érzed-e izzad a hajnal várod a jelt ami most már
várja a vásznat a festék ég cigaretta a lodzsán
szokja a lelked a lelkem vetve az ágyad a kártya
látod-e hajnalodik már mész a halál ami várt ma
várt a halál de ma nem mész húz le a földre a véred
óhidakon sunyi árnyék látod-e itt vagyok érted
Bánkövi Dorottya (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése