lehet, hogy nem egyszerre,
hanem külön-külön.
S ha együtt is leszünk,
bennünk minden szoba másfelé
nyit majd ablakot…
Az én vidékem ilyenkor már sötét,
és nehéz sárszagú este borítja,
mintha nem is a csont volna
a váza itt mindennek,
hanem agyag vagy termékeny iszap,
és úgy hordott volna ide mindent
valami lassú folyású folyó,
aminek ma medrét sem találni sehol,
csak a vízre szálló vándormadarak
fiai ereszkednek lejjebb ösztönből,
hogy emlékeztessenek…
Az apák párnájának mező szaga van,
zoknijukban galaj és szalmatörek
néha úgy látszik vállukon elbírják
az erdőt és a szántóföldeket.
Várnak egy esőt a vetésre,
kémlelik makacsul az eget,
míg hosszan elnyúló árnyukat a földön
maga alá gyűri a szürkület.
Az anyákon nem fog az idő,
csak a fény és a nyári meleg.
Van bennük valami titkos erő,
ami köréjük gyűjti a színeket.
Mint elvágyódó lányaikat
szemükkel a peremig kísérik a napot,
aztán indulnak aludni
külön-külön,
magukra nyitnak egy ablakot…
Nagy Terka (1987-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése