vasúti híd traverzeit a rozsda,
lassan és visszavonhatatlanul
kikezdi a lakatlan eget az alkonyat.
Szürke szél simít szürke arcokat.
Apró pöttyökben felizzik az ég
serpenyőjén a holt anyag.
Nagy zivatar volt. A csatornarács
felett örvény pörög.
Akácvirágok sárga masszája
a földön. Elfolyt a víz, az örvény
örök. Egy férfi megáll a járdán
és a földből kifordult fa gyökerére köp.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése