több mint amihez már kötődni tudok
maradnék bárhol talán éppen veled és játszanánk
tyúk vagy kakas te mindig rosszul tippelnél
amin én nevetnék ilyenkor tavasszal szokás
visszatérni a régi helyekre házat építünk
a diófára és berendezzük a kisszobát
mi nem megyünk haza ezt sejtik ők is
akik ott ragadtak a hegyek között
a madarak röptét figyelik mégis és a széljárást
ők még úgy tanúlták hogy akármilyen
messziről de a vándorok mindig hazatalálnak
mint aki háború után fogságból szabadult
ő a dédapád egészen szibériából úgy mesélik
éjszakánként döglött lovakkal takarózott bordacsöndbe
György Alida (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése