amit eddig mondtál,elvesztettem a lapokat, elmúlt
néhány éjszaka a semmiben.
Talán az egyszeri, elszállt perceket,
azokat kéne még lírájában elfojtani.
De ez nem vers, csak halogatás.
Pedig én kérdeznék olyat,
hogy nem mersz majd válaszolni rá.
De egyelőre semmit sem
találok. Szétszórt vagyok. Hol a csönd.
Meg béna. Leesik a kulcs, mellé
öntöm a vizet, szempilla esik a tejbe.
Nem értek rajtad kívül máshoz,
csak ehhez a kimondhatatlansághoz.
És ezt hagyni. Hagyni széjjel mindent.
Nem is keresni. Véletlen nehogy szembe jöjj.
Amúgy mindig erre járok reggelente,
ezen az úton, erre csak a bambulás van,
hogy nem akarok rád emlékezni.
Meg üresjáratok.
Van itt a közelben egy benzinkút. Ide hozzák
tankolni a buszokat a Népligetből
Kovács Kristóf (1993-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése