Mechiat Zina: Piros villamos

Idegen országok tömegközlekedésére emlékeztetsz.
Ismeretlen nyelven motyogó utasokra
a piros villamoson, akiknek az öregszaga,
siltes sapkája, candy crushon csusszanó
műkörmös mutatóujja ugyanaz,
mint a hármas metró utazóközönségének.

Bermuda háromszögből jöttél,
és nem viszel haza.
Feleslegesen kényelmetlen
utazás lenne, mondogatom,
hiszen itt is léteznek még
jegypénztárak, telefonfülkék,
haszontalan délibábok,
a nosztalgia újdonságai.
Autóút, erkölcs, tetkós rágó,
detoxikáló maszkulinitás,
nyomógombos telefon.
Onnan származnak,
ahonnan érkeztél,
ebbe a számodra különös,
de valahol mégis
ismerős valóságba.

*

Bermudák találkozása tilos,
mondtad, aztán összekoccantunk.
Kicserélődtek a nadrágjaink.

*

Most már én a kék metrón,
te a piros villamoson,
külön bejáratú bermudánkból
kukucskálunk egymásra.
Csak a combunkon feszülő
ismeretlen nadrágot simogatjuk
bele a bőrünkbe.
Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak.
Ezt mondják a szavak,
de valójában azt jelentik:
csukjátok be egymás szemét.

Mechiat Zina (1991-)