mégis kétfelé lök,
mert létezését a távolság
és a kitérés határozzák meg.
Felbukik, eltűnik,
ez a viszonyrendszere.
Felbukkanunk, eltűnünk,
különböző társas alakzatokban,
és a nyílt közvetítő közegekben
a teremtett hullámok a relációk.
Hullámaink vágyak,
megvalósulásuk képzelgéssel kezdődik.
Ezt hívjuk vágyakozásnak.
A vágyak eredete ismeretlen,
csak felülírjuk
az emlékekhez ragasztott elképzeléseket.
Az anyag kettős természete,
a térben elmozduló haladó
hullámok kiszolgáltatottjai vagyunk.
A partról minden tenger végtelen,
nincs két egyforma kiterjedésű,
és ugyanannak a tengernek
sem állandó a mérete.
A vízben a hullámok
csak a felszínen láthatók,
ha alájuk merülünk, kizárhatjuk őket.
Fény és anyag vagyunk:
egyszerre rendelkezünk
két kontrasztos tulajdonsággal.
Ez az egyensúly.
De a balansz nem optimum:
a Földön is van két ellentétes pont,
ahol minden azonos.
Pásztor Andrea (1990-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése