a nagy nyárban, mintáit
nem tudom szétszálazni,
csak lobban a nehéz
melegben a kék, a füvön
jövök feléd, de mintha
túl tágas lenne a környék,
egy kőre lépek,
felforrósodott üvegeken
futnak át a fények a kerti
asztalon, amely mellől épp
felálltam, ebben a filmként
felidéződő délutánban.
Másfelé is elindulhatok,
elönt és eltelít az érzés,
hogy szomjas vagyok,
mozgó, kék foltok
a levegőben, pattogzik
felettem az ég.
Kerber Balázs (1990-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése