záróra után árnyat adó fák alatt valamitől
mindig mámorosan tűző napon
egy időtlen város holt terében
a zárt kertek felől a hullott gyümölcs
szagát hordja a szél
a lonc csatát veszt ellene
Nem is sejtjük hogy valamivel korábban
vagy valamivel később
egyik pillanatról a másikra megszűnhet
létezni az orr fintora egy enyhe beszédhiba
egy összetéveszthetetlenül vastag hajfonat
és hiába szedelőzködnénk már
soha nem érünk oda ahova készültünk
Csordás Kata (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése