boldogan, máshol szomorúan. Valahol
leeresztik a zsalugátert, egy szobában
a világ megáll figyelni. És a tekintet
folyóba gázol.
A napsütés, ahol fűbe hajoltál. Egy kert,
tele hortenziákkal. De van valami, amit
nem tudok se megfogni, se megfogadni.
Egy hely, ahol távozni fogunk, mint
dióburokból kiforduló bél.
Papp-Sebők Attila (1997)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése