hogy ma végre elinduljak
vagy maradjak még egy kicsit
veled a zsibongó falak között
de nem tettem
a kinti utcán csak a felhőket látom
ahogy osonnak tovább mint egy
ki nem mondott szó a párna alatt
te vagy a zaj a fejemben
kenyérpirító a csönd
zománcozott lábas az otthon
a levesben testem csigatésztává fő
elpárolog a mondatvégi írásjel
egybefolyik minden
ökölbe fulladt szó
kettőnk között
kisebesedett az orrom
majd felszívódik
lassan és észrevétlenül
a kávéfőző elkezd kotyogni mellettem
mint egy induló vonat
az ajtók záródnak
és én a peronon állok
elszalasztom a lehetőséget
hogy ne kapjak agyrákot a mikró előtt
a csíkos pizsama van rajtam
tudod amit te vettél nekem
kékesszűrke és fakófehér
túl sokat hordom
már foltos
Seres Rebeka (1998-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése