a kávéskanál nem találja a csésze alját
a lepedő az idő síkjával együtt foszlik semmivé
a tapéta sarka kiszakad a fal szorításából
minden múlik, minden ébred
madarak kuporognak a párkányon, várják, hogy elrepülhessenek
szárnyaikat összekulcsolják, tollaikon nyomot hagy a fagy
szürke égboltról rájuk vetül egy marék napsugár
ilyenkor jövünk rá, hogy foltozott lepedőn is lehet aludni,
hogy az utolsó korty kávét úgyse innánk meg
és hogy tapéta helyett mindig is festett falakat szerettünk volna
fényben úszva lélekútra szállnak a madarak és
szabad szárnycsapásaik közt hamvad el a márciusi eső
Hegedűs Anna (2005)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése