lenge pulóverében felsepertük a maradék nyarat,
a kánikulát és a tangapapucsot,
a kiázott fürdőruhát és a cseppfoltos napszemüveget,
a rojtos rövidnadrágot és a fehér topot,
lemostuk a bőrünkre száradt naptejet,
elfelejtettük milyen volt, amikor víz érte az arcunkat
és szemünket hirtelen, ösztönösen lehunytuk,
a Siófokra tartó vonat emlékét mosolyogva söpröm a többihez,
a megkésett pillanatokhoz és a nádasba rejtett csókok mellé,
a sajtos-tejfölös lángos tetejére, a vastag fokhagymaréteg alá,
az utolsó megevett dinnyehéj talán még most is a parton pihen,
a Dunába köpködtük fekete magjait, a fehéreket megettük,
íztelenek voltak, észre se vettük, hogy ráharaptunk,
dinnyeföld húzódik a fogközben és szotyimező a zsebekben,
a tér kiürül az ősz számára, felsepertük a maradék nyarat,
talán maradt még egy utolsó levél valahol az eresz alatt.
Seres Rebeka (1998-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése