hogy az első penészfolt megjelent a sarokban a fikusz mellett,
rámászva a korábbi sárga foltra, amit az odanyomott cigarettád égetett
valamikor tíz évvel ezelőtt, amikor megint filozófusra ittad magad,
Nietzschéről és Szókratészról beszéltél, emlékszem, a humanizmust taglaltad,
amikor a kék sálad hirtelen beleért a poharadba, s alkoholba áztatva itt felejtetted,
hogy majd én beteszem a mosógépbe és később visszaviszem neked,
hiszen mindig ilyennek ismertél, kedvesnek és gondoskodónak,
aki csak abban a pillanatban ad ki hangot,
amikor széthullik vagy muszájból szeretkezik,
másnap visszakaptad a sálad és még egy halom szennyest,
amit korábban itt hagytál, hogy majd én úgyis kimosom,
aztán amikor rájöttem, úgy egy nappal ezelőtt,
hogy csak a mosónőd vagyok, nem a barátod vagy a barátnőd,
csak egy nagy mosógép, ami folyamatosan centrifugál,
vettem egy jegyet a tőled lévő legtávolabbi pontra,
hogy csak a saját szennyesemet mossam,
bepakoltam mindent és ott hagytam a lakást a penésznek,
a világvégére tartok, azt írja az internet: varázslatos hely,
remélem tényleg így van, nincs pénzem visszaútra.
Seres Rebeka (1998-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése