elveszíted az álmodat
valami amit megfoghatsz
az a fél pár lyukas zokni
az éjszaka abba is belebújt
az ég széle vagy a
szekrényhez koccanó sarkad
a legmázsásabb bútordarab
a száj ahonnan elköltöztek a szavak
az űr aminek odaadhatod magad
minden reggel úgy ébredsz
a fény vagy amit sötétségben hagysz
a világosság a paplan alatt
és odafönt a nap mintha
isten is visszadobta volna az aranyhalat.
Murányi Zita(1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése