istenhez ívelő lépcsők a tűlevelek
a szád nem számolja ki hány percig tart az
érzékek tompa befelé ájulása
az idő mint egy szobor törmelékei
a leszakított pókháló a tavaly elnyílott rózsák
nem tudod meddig
tart az örökkévalóság.
Murányi Zita (1982-)
2025. június 5., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése