istenhez ívelő lépcsők a tűlevelek
a szád nem számolja ki hány percig tart az
érzékek tompa befelé ájulása
az idő mint egy szobor törmelékei
a leszakított pókháló a tavaly elnyílott rózsák
nem tudod meddig
tart az örökkévalóság.
Murányi Zita (1982-)
2025. június 5., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése