szája keskeny mintha nem is lenne
orra horgas füle csámpás
ujjai koromfeketék és rövidek
ott üldögél padunkon somolyogva
alkudozó szívek piacának bejáratánál
furcsa angyal néz a lusta lomb alá
kitulajdonítja terünket
belengi
mint vándormadár az óceán feletti eget
beteg sejtek beteg lánca ez tudom
én vetem ki és kötözlek vele körbe tudom hogy ezt nem szabadna
tudom hogy önző keserű és kétségbeesett
de legnagyobb és elégtelen vigaszom hogy legalább egyenlő
mert engem is köt hozzád nem csak téged énhozzám
Komán Attila (1997-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése