Mindenütt.
A földön, vízben, levegőben.
A szétmálló ózonrétegben,
majd a sztratoszférában.
Isten arcán, a lelkünkben –
a meghibásodott atomreaktort
rejtő betonszarkofág oldalán.
Maszkunkon a külvilág felé
és szívünkön, ha még létezik –
repedések, repedések
mindenütt.
Kopácsi Renáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése