a város aminek minden pocsolya dagadó
önkontrollja elmázolja körvonalait
mint az üveghez koccanó esőcseppek
a busz nedves üvegtábláin
még fölcsillan a halhatatlan
egy tántoríthatatlan városdarab
vagy a felhők alatt bujkáló napban
mosdatom meg arcomat a hó mint
tenyérbe nyomott borotvahab csak
gyorsabban esik össze mint a nincsen
sugarakból pest fölé ívelő láthatatlan szívgörbe
mégis a szivárvány előhírnöke.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése